Történt, hogy a Topps az idei Match Attax Bajnokok Ligája sorozatban megjelentetett egy mindössze 250 példányos Gareth Bale aláírt kártyát. Világszerte 250 darabot!!!
Történt, hogy minden dobozon ott figyelt a képe, vásárolj, és ha nagyon-nagyon szerencsés vagy, akkor a Gareth Bale aláírt Platinum Limited Edition kártya is ott bújhat a csomagodban. Ez komoly ösztönző erő, hiszen aláírt lap hazánkban eddig csak a szakboltokban, jóval drágább prémiumsorokban volt elérhető, nem egy 295 Ft-os kiszerelésben. Amennyire kicsi esély, pont annyira csábító lehetőség.
Történt, hogy a gyűjtők - hiszen a magyar gyűjtőközösség a FaceBook-on igen aktív - kérdezgették egymást, de senki nem tudott beszámolni arról, hogy ilyet talált volna csomagban. Már le is mondtunk róla, hiszen nagy a földgolyó, ebből a 250 csomagból vajon hány került Angliába, Németországba, az USA-ba, Ausztráliába, vagy a nálunk 26-szor népesebb Indonéziába... és hány hozzánk? Kis ország vagyunk, már az is nagy szó lett volna, ha egyetlen ilyet húz bárki csomagból Magyarországon. De senki nem számolt be róla, hallomásból sem.
Történt ezután, hogy a sorozat hazai forgalmazója meghirdetett egy nyereményjátékot, amin hat darab aláírt Gareth Bale kártyát sorsoltak ki. Hatot a kétszázötvenből. Nem egyet, hatot!!!
Történt, hogy ezt sikerült olyan kiválóan meghirdetniük, hogy mindössze 198-an osztották meg, de ez lehet simán bénázás, vagy a lap különlegességének és ritkaságának totális figyelmen kívül hagyása. Facebook-os fociskártyás csoportokban (van, amelyben 3 ezer tag van, a három legnagyobban összesen 7 ezer) valahogy elfelejtették meghirdetni.
Majd történt, hogy kisorsoltak hat nyertest.
Majd... De nem is írom, inkább nézzétek:
Igen, jól látjátok, a hat darabból egyetlen gyűjtőhöz került három. A fele. Mutatom az általa közreadott képet nagyban is, hogy jól látszódjon:
Feltennék pár kérdést:
– Hogyan lehet, hogy hazánkban senki nem húzott ilyen kártyát csomagból, holott mindenhol ezzel (is) hirdették a terméket, ezzel csábították vásárlásra nemcsak a hardcore felnőtt gyűjtőket, de kissrácok tömegeit is (illetve az ő szüleiket)? Ha ilyen történt volna, arról a közösség nagyon nagy valószínűséggel tudna.
– Hogyan lehet, hogy eljutott hazánkba néhány ilyen kártya (az ország méretéhez képest elég sok), és (vélhetően) az összes csak promócióban volt elérhető?
– Hogyan lehet, hogy egy ilyen promóciót meglehetősen mérsékelt erőfeszítéssel reklámozott a terjesztő?
– Hogyan lehet, hogy ennek a hat darabnak a fele egyetlen gyűjtő kezébe került?
Mindez persze totálisan érdektelen volna, ha gyerekjátékról beszélnénk, de a "szerencsés" háromszoros nyertes most 75 ezer forintért árulja darabját. Az összesen több, mint kétszázezer forint. Akkor most feltennék még négy kérdést:
1: Van ilyen mázli? Vagy az illető szemfülesen klónozta magát száz példányban és ennek köszönhetően akkora eséllyel indult, hogy már matematikailag is kijött egy ekkora szerencse? Ráadásul férfiként, nőként, az országban egyformán elszórva, hiszen ilyen értékes nyeremény esetén nyilván odafigyel az azt meghirdető komoly cégcsoport.
2: Megengedheti magának egy terjesztő, hogy egy ilyen lehetőséget nem reklámoz úgy, hogy az eljusson az igen tekintélyes méretű hazai gyűjtőközösség javához? Ismétlem, csak a legnagyobb hazai fociskártya-gyűjtő csoportban háromezren vannak!!! Egy megosztást kértek, az semmi, pláne egy ilyen ritkasághoz képest. Egy ilyen lapért tízszer megosztom, ha azt kérik. 198 ember? Ennyit sikerült elérni? Komolyan?
3: Megengedheti magának akár a terjesztő, akár a kiadó Topps, hogy egy ilyen nyereményjáték igen értékes kártyáinak a fele egyetlen ember kezében landoljon? Ki fogja elhinni ezután, hogy a legritkább kártyáik valóban úgy húzhatók a tasakokból, ahogy azt ők reklámozzák? Csak a szokásos semmire nem kötelező ígéret volna az egész? Mert csomagban ilyen lapot senki nem talált, legalábbis senki nem számolt be ilyenről.
4: Utolsó kérdésem: több, mint 200 ezer forint nem ér meg mondjuk "egy kis okoskodást" egy a kártyákhoz mégiscsak értő, (akár belsős, vagy igen jó kapcsolatokkal rendelkező) embertől? Ilyenkor nem kéne jobban odafigyelni? Vagy ez egyenértékű egy cicamagazinhoz csomagolt 50 forintos kacsintós pénztárcával?
Én nem tudom, hiszen nem is tudhatom. Én csak kérdezek...
