Ezekre a kártyákra a színeket több rétegben nyomják. Alapul egy "így csillog - úgy csillog" alapot vesznek, erre jön a játékos képének helyén (meg ahol kell) egy fehér réteg, majd a játékos és a feliratok egy része hagyományos négyszínnyomással, erre a direktszíneknek nevezett arany, ezüst, miegymás... azaz a különleges fedőszínek, és végül még egy lakkréteg. Az persze előfordul, hogy a fedőszín nem pontosan oda kerül, ahová kellene, egy kicsit el van tolódva (ezt nevezik szaknyelven passzer-hibának), amit a gépmester gyorsan tud javítani. Pár ív megy csak kárba, mire tökéletesen a helyére igazítja. Ez a selejt minden nyomdai munkánál normális, így is kalkulálnak vele. Ám hogy erre senki nem figyel a Panininél, és egy ilyen keresett és drága lapokkal tűzdelt sorozatban nem nyomják ki újra, az érthetetlen.