Villámgyorsan járta be ez a kép az internetes gyűjtőfórumokat és csoportokat, mert pontosan megmutatja, miért fordul elő, hogy már a csomagból sérülten bújnak elő egyes kártyák. Az illető Sindarius Thornwell, a Los Angeles Clippers újonca, aki első profi szezonjában alig játszott, amikor mégis, meccsenként negyedórákat átlagot, 3,9 ponttal. És képes volt a Panini által aláírásra kiküldött kártyákat így egymásra hányni, csak hogy eldicsekedhessen vele, hogy ő is aláíró:
Egy sportkártya értéket nem csak az adja, hogy mely sorozatban jelent meg, ki szerepel rajta, milyen ritkaságú parallel, hanem az állapota is. A komolyabb gyűjtők nem elhanyagolható összegeket költenek speciális tároló-tokokra (toploader, mágnestok), vagy éppen a legjobb minőségű zsebes albumlapokra, hogy a kártyáik állapotát megőrizhessék. Most nem arra a közhelyre célzok, hogy egy rongyos állapotú, nyilvánvalóan sérült sarkú kártya értéke a töredéke egy makulátlan állapotúnak, hanem az állapot-minősítés már ott tart, hogy ezek a cégek 10-es skálán értékelik a kártya sarkait, éleit, felületét és "centering"-jét is (azaz pontosan van-e vágva avagy bármelyik irányba akár csak minimálisan is csálén). A legkisebb kopás vagy karc már gyengébb minősítést eredményez. Aki tehát így bánik a számára kiküldött lapokkal, az totálisan letojja azokat a gyűjtőket, akikhez a kártyái kerülnek.