Négyféle limitáltból 3-3 darab található a friss Képes Sporthoz csomagolva. Fixen 1-1db Lewandowski és Leandro, illetve újságonként változó, hogy a harmadik limitált kártya Gera vagy Moutari.

A Panini* ennél nagyobb inkorrektséget el sem követhetett volna. Miért is? Kezdjük egy kicsit korábbról… Amikor megjelent a FIFA 365 Adrenalyn XL sorozat, már az első napokban nyilvánvalóvá vált, hogy újra limitált-cunamit szabadít a gyűjtőkre a Panini. Jöttek köztük a Fradisok, és a magyar gyűjtők örültek, hogy ezekkel – hiszen a java csak Magyarországon jelent meg – jó cseréket csinálhatnak, megszerezhetik ugyanis a kizárólag más országokban megjelent ritka limitáltakat (akár vételek és eladások sorával, akár cserével).

Csakhogy a Panini úgy gondolta, hogy a Leandro limitáltból nagyon keveset dob piacra. Kizárólag a legdrágább kiszerelésből, a 4000 Ft körüli áron kapható nagy fémdobozból volt húzható. Abból is csak minden tizedik dobozból. Ez volt az egész sorozat „Szent Grálja”, azaz a legnehezebben megszerezhető kártyája. Nem nehéz kiszámolni, hogy átlagosan 40 ezer forintot kellett költeni egyetlen Leandro limitált kártyáért. Ahhoz pedig, hogy cserére is legyen, a dupláját. Horrorisztikus, ugye?

És itt jött a csavar, a Panini ugyanis úgy gondolta, hogy akkor most teljesen lenullázza ezen kártyák értékét, és belepakol sok tízezer darabot fixen egy 400 Ft-os kiszerelésbe. Így gyakorlatilag ezek értéke 24 óra alatt a korábbi töredékére esett, hiszen századannyi pénzből lehet hozzájutni. Hónapokkal az első megjelenést követően.

Persze ami a hardcore gyűjtőknek bosszúság (értékvesztés) az az alkalmi gyűjtő gyerekeknek nagy öröm, hiszen ami eddig elérhetetlen volt számukra, azt most hirtelen „ajándékba” kapják.

Csakhogy az ilyen húzások senkinek nem jók. A gyereknek sem, aki hónapokig ácsingózva lesi, hogy neki valami nem lehet meg, és a perfekcionista hardcore gyűjtőnek sem, aki teljesen váratlanul esik esetleg pofára. Mintha a Panini nem ismerné a saját maga által diktált piac működését. Csak hogy tiszta legyen: a hiba véleményem szerint nem az volt, hogy most ennyit dobtak piacra ebből a lapból, hanem az, hogy ezt azt követően tették, hogy korábban ilyen brutálisan megritkították, ugyanis:
- Ha gyerekjátéknak tekintem, akkor nem szúrok ki a kissrácokkal, hogy elérhetetlenné teszek egy kártyát.
- Ha viszont értékes sportkártyának tekintem, akkor nem nullázom le egy ritkaság értékét egy tollvonással.
Akárhonnan is nézem, mindkét értelmezés szerint minimum inkorrektség, ami történt.

Az már csak hab a tortán, hogy ezt a „kincset” a magyar gyűjtőközösség néhány tagja 5 perc alatt tékozolta el. Amíg ugyanis például a lengyel gyűjtők képesek az orruknál tovább látni, és legalább valamennyit visszahozni a kártyákra elköltött pénzből a csak náluk megjelent ritka kártyákból (nem mennek egy bizonyos ár vagy csereérték alá, türelmesen kivárják, amíg 1-2 hét alatt elkel), addig nálunk néhány „élelmes legény” már gyakorlatilag ingyen árulja ezeket, vagy cseréli „ebürülékre” is, mindegy mennyiért, csak ő keressen rajta 5 forintot, ne más. Ahelyett, hogy tartana egy a vevőknek még elfogadható, de normális árat, amivel pár hét alatt sokan visszahozhatnának valamennyit a kártyázásra költött pénzükből. Ugyanígy volt az EB-sorozat magyarországi-exkluzív Puskás limitált lapjával is, azt is percek alatt fillérekért szórták kifelé azok, akik mindenkinél mindig mindent jobban tudnak. Minálunk így megy ez...

(*: Azt persze nem tudhatjuk, hogy a Panini tartalékolta ezeket hónapokig, vagy a Képes Sport, amely mellékleteként most megjelentek. A bejegyzésben azért a Paninit teszem az inkorrekt húzás felelősévé, mert kibocsátóként elsősorban neki kellett volna figyelnie arra, hogy ilyen ne történhessen meg. Nem, nem lehet a kezeket széttárni, ez így pofátlan nyerészkedés volt a köbön, a végén egy jó nagy maflással.)